Hadszervezet és belpolitika Ilanorban, Tarinban és az Unióban

  Az utolsó békeévekben megkezd?d?tt a dwoon hadseregek betagozódása a k?z?s tarini-dwoon-ilar f?parancsnokság alá. A keveredés az ilar és tarini seregekkel egyel?re csekély mérték? volt, a katonák továbbra is az Unió zászlaja alatt szolgáltak, s?t még a parancsokat is ugyanúgy Davalonból kapták, mint eddig. Itt volt ugyanis a k?z?s vezérkar f?hadiszállása, a határhoz legk?zelebb es? f?városban.

  A rangok és a vezényleti nyelv egységesítése egyel?re nem t?rtént meg. E két meglehet?sen sok gondot okozó visszásság oka az volt, hogy az elhamarkodott cselekvés ebben az esetben t?bb kárt okozott volna, mint hasznot.

  Ami a nyelvet illeti: az ilarok és tariniak t?bbsége beszélt ugyan ervül valamelyest, de a dwoon katonák t?bbsége nem, az ?reg tisztek és altisztek pedig, akik a hadsereg gerincét alkották, a legnagyobb jóakarat mellett sem tudtak már idegen nyelveket tanulni. éppen ezért a felmen? rendszer mellett d?nt?ttünk: az újonnan katonai szolgálatba lép? dwoonok számára az erv nyelv elsajátítását a kiképzés részévé tettük, és a vezényleti nyelv egységesítésének id?pontját 1400-ra t?ztük ki.

  Az olvasó joggal kérdezheti, hogy hogyan lehet, hogy a 3. hadseregben ezek szerint nem szolgáltak id?sebb tisztek és altisztek? Hiszen a vezényleti nyelv itt már a kezdetekt?l az erv volt. Nos, ami azt illeti, a II. hadtest ?reg katonáinak itt is meggy?lt a bajuk a vezényleti nyelvvel, de kemény büntetésekkel, kül?n jutalmak kit?zésével, valamint a már jól beszél? tisztek és a mentalistáink hathatós segítségével az ? nagyobb részük is elsajátította az új vezényleti nyelvet, legalább t?rhet? szinten. Azokat pedig, akiknek a két éves türelmi id? is kevés volt ehhez, áthelyeztettem más hadseregekbe.

  A rangok egységesítése a vezényleti nyelvhez hasonló fontosságú kérdés volt, és ?sszefügg?tt a hadszervezet megreformálásával. A tarini hadseregben kizárólag ?nkéntesek szolgáltak, és a tiszteknek nagyon szigorú k?vetelményeknek kellett eleget tenni ahhoz, hogy megkapják a beosztásukat. Az ilar alakulatok t?bbsége sorozott volt, a tisztjeiket pedig maguk választották, ráadásul a tisztek egyszersmind az adott alakulatot kiállító k?rzet békebeli vezet?i is voltak. Az Unióban a legfels?bb szinten ugyancsak ?sszefonódott a katonai és polgári k?zigazgatás, elég csak arra gondolni, hogy én magam tartományi kormányzó voltam, és egyszersmind a fegyveres er?k tábornagya. A ranglétra kialakítása nálunk átmenetett képzett a t?rpék kit?n?, és az ilarok nem túl szerencsés módszere k?z?tt: a tiszteket nem választották ugyan, de a k?vetelmények nem voltak olyan szigorúak, mint a t?rpe hadseregben; sok múlott a felettesek jóindulatán, és legnagyobb súllyal nem a rátermettség, hanem a rangid? esett latba.

  A legsürg?sebb, és legsúlyosabb változásokon az ilar hadseregnek kellett átmennie. Az ilar t?rvényhozás márpedig nehézkes dolog, mivel a fegyverfogható férfiak t?bbségének van beleszólása a dolgok menetébe. így aztán a népszer?tlen intézkedéseket nehéz keresztülvinni - az ?si alkotmány megváltoztatása pedig rendkívül népszer?tlennek bizonyult.

  The story has been taken without consent; if you see it on Amazon, report the incident.

  Az ilanori thán nagy kitartású, és tekintélyes vezet? volt, és tapodtat sem engedett. A k?zrend?ek, akik k?zül a csapattisztek t?bbsége kikerült, az államf?t támogatták, míg az el?kel?k, akik vagyonuk révén gyakran a tapasztaltabb katonák rovására szereztek maguknak f?tiszti rangot, ellene foglaltak állást. A szavazatok t?bbségét adó szegények pedig legfontosabb joguknak tartották a tisztjeik megválasztását, és érthet? módon ragaszkodtak hozzá. éveken keresztül tartott a politikai k?télhúzás melyben a pártok latba vetették szónokaik ékesszólását és vezet?ik minden befolyását. 1383 nyaráig nagyjából egyenl?ek maradtak az er?viszonyok, ekkor azonban az el?kel?k pártja elk?vette azt a hibát, hogy az egyik gy?lést, melyen a változás hívei voltak t?bbségben, megpróbálta er?vel ellehetetleníteni.

  A thán válasza azonban nem késett, és mivel a rend és a t?rvények ?reként léphetett fel a szegények és az el?kel?k nagy része is az ? oldalára állt ezúttal. A rendbontókat elfogták, akik vért ontottak azokat kivégezték, akik csak bujtogattak azoknak elkobozták minden vagyonát, és ?ket magukat b?rt?nbe zárták. Miután a változás legmakacsabb ellenfelei elt?ntek a színr?l vagy átálltak a másik oldalra, a thán egybe hívta az egész nép gy?lését, és a teljes nemzeti egyetértés ritka pillanatát kihasználva keresztülvitte az akaratát. A polgári és a katonai k?zigazgatás a legfels? szintet kivéve kettévált, és a tisztek el?remenetele ett?l fogva érdemeikt?l és rangidejükt?l függ?tt, nem pedig attól, hogy kedvében jártak-e a k?zkatonáknak.

  Ugyanekkor fontos változások t?rténtek az Unióban is. A Naptanács ugyanis, amely az ország ügyeit a régenssel az élén intézte, egyre megosztottabbá vált, és egyre kevésbé volt képes bármiben is d?ntésre jutni. A veszélyt?l távolabb lév? északi tartományok küld?ttei kedvetlenül fogadták az újabb és újabb kül?nadókat, újoncozásokat és szaporodó hadgyakorlatokat. A déli tartományok el?kel?i, jómagammal az élen, mindent keveselltek, és úgy éreztük, hogy ritkábban lakott tartományaink er?n felül járulnak hozzá az ország háborús készül?déséhez hogy az északi tartományok lagymatagságát kiegyenlítsék. A régens kezdetben igyekezett egyensúlyt tartani a két tábor k?z?tt – elvben alig korlátozott hatalma ellenére hosszú uralkodása során mindig is az alkotmányos megoldások felé hajlott, és igyekezett a Naptanáccsal ?sszhangban cselekedni.

  A béke idején fényesen beváló módszerek azonban veszélyesen lassúnak és kétségbeejt?en kevéssé hatékonynak bizonyultak a háború árnyékában. A régens egyre inkább a déli tartományok képvisel?i felé sodródott, és a Naptanácsban pattanásig feszültek az indulatok. Nagyjából akkortájt, amikor az ilanoriak belviszálya a tet?pontra hágott az Unió is kénytelen volt kormányválsággal szembenézni. Az északi urak bennem látták minden nyomorúságok legf?bb okozóját, és azt k?vetelték da Rangától, hogy váltson le tisztségemb?l, a déli tartományok f?nemesei és lovagrendjei azonban egy?ntet?en mellém álltak.

  A régens végül is megelégelte az egyre jobban elmérgesed? vitákat, és 1383. Raor 31-én feloszlatta a Naptanácsot. Még ugyanaznap egyesével magához hívatta az északi tartományok küld?tteit, és felajánlotta, hogy tíz évre mentesíti ?ket az adófizetés alól, ha birtokot cserélnek egy déli határ menti f?nemessel vagy lovagrenddel. A dolog fényesen bevált. Amikor egy hónappal kés?bb dolgom akadt Davalonban, az ott id?z? északi nemesek nagy része kénytelen-kelletlen megk?vetett. Ott álltam Garyn da Ranga mellett, amikor kihirdette, hogy mostantól fogva a nemesi felkelésnek évente négyszer hadgyakorlatot kell tartania minden tartományban, és a rendeletet, amelyet még nem is olyan régen méltatlankodó hangzavar fogadott volna, most pisszenés nélkül elfogadák. Végre a legmakacsabbak is megértették, hogy a háború elkerülhetetlen, és az Unió egy emberként sorakozott fel Garyn da Ranga m?g?tt, hogy szembenézzen az ?si ellenséggel.